George Friedman - Szinte
minden európai országnak vannak határproblémái
Európa évszázadokon át háborúzott a határok miatt. A XIX. században
és a XX. század első felében az európai határok szertelenül változtak. Birodalmak
omlottak össze, új nemzetek emelkedtek fel és háborúk dúltak.
1945 után és a hidegháború kezdetén a földrészen egy új
alapelv jelent meg. A II. világháború végén kialakult határokat szentnek –
megváltoztathatatlannak – tekintették.
Az európaiak tudták, hogy a két világháború okainak egyike a
határviták voltak, és hogy a háború után kialakult határok legitimizációjának
megkérdőjelezése is olyan szenvedélyeket gyújthat, melyek erőszakhoz
vezethetnek.
A fentiekhez hasonlóan a földrész létező befolyási övezetei is
érinthetetlenek voltak. Volt a Kelet és volt a Nyugat, és egyik sem szórakozott
a másikkal.
Ezért mikor a szovjetek leverték a magyar és csehszlovák
függetlenségi mozgalmakat, az Egyesült Államok tartózkodott bármilyen katonai
akciótól (nem mintha sok lehetősége lett volna). Amikor Jugoszlávia a
nyugatbarát semlegességet választotta a Varsói Szerződés helyett, a szovjetek
nem avatkoztak be.
De az 1990-es évek elején minden megváltozott.
Ismét határproblémák
vetődnek fel
1991-92-ben két dolog történt.
Először jött a Szovjetunió bukása, majd a Maastrichti
Szerződés aláírása és az Európai Unió megalakulása. Ismét a határkérdések kezdték
irányítani az eseményeket.
A Szovjetunió határai leomlottak, és országok sokasága tűnt
fel, melyek a múltjukat követelték vissza. Akkoriban sokat mormogtak a határokról.
A kelet-európai országok számára viszont más kérdések voltak
fontosak: megteremteni a nemzeti szuverenitást, helyet találni abban az
Európában, melyhez csatlakozni kívántak, és új életet építeni a népeik számára.
A határkérdést ejtették – a legtöbb esetben.
Jugoszlávia és a Kaukázus voltak a kivételek, melyek
szemléltették az európai határok példáját. Ezeken a helyeken - az EU keretein
kívül és kevés hatással másokra - több mint 100 ezren haltak meg.
Hasonlítsuk össze ezt a csehek és szlovákok bársonyos
szétválásával, amely eljövendő európai országok tekintetében valósult meg,
miközben nem halt meg senki sem.
Ezek után, nem feledve Jugoszláviát és a Kaukázust, az
Európai Unió megkísérelte újra bevezetni a határok szentségének alapelvét. Ezzel
azt biztosította, amit ígért – békét és prosperitást – miközben a határokat
anakronisztikus dolgoknak tekintette. Senkinek sem kellett volna azzal
foglalkoznia, hogy hol húzták meg azokat a vonalakat. Azonban akadt egy gond.
Az Európai Unió tévedése
Az Európai Unió elismerte a nemzeti önrendelkezés alapelvét,
miközben elkerülte annak tisztázását, hogy tulajdonképpen mi is a nemzet. A
nemzet – az Unió definíciója szerint – egy olyan politikai entitás, amely már
létezett az EU megalakításának idején. Ezek után nem volt túl sok kímélet.
Ezért annyira fontos Katalónia, Skóciával egyetemben. A
skótok hihetetlenül szoros szavazáson utasították el a válást. Arra
számítottak, hogy a skótok 90%-a az Egyesült Királyságban akar maradni. De alig
több mint 55%-uk gondolta így.
Ezek szerint az elszakadáspártiak karnyújtásnyira vannak az
elszakadástól, amely nem csak Skóciát és Angliát választaná el, hanem magukat
a skótokat is megosztaná.
Adjunk ehhez egy újabb kritikus kérdést! Katalónia régóta
Spanyolország része, de önmagát még annál is régebben külön nemzetként tartja
számon. Spanyolország nem fog legalizálni semmilyen függetlenségi szavazást.
Az alapvető kérdés, amelyet az európaiak megpróbálnak
elásni, különösen Jugoszlávia után, az, hogy mi az a nemzet és miféle jogai
vannak. Skócia és Katalónia is nemzet. Ezért tehát van joguk a nemzeti önrendelkezéshez
vagy elveszítették ezt a jogukat?
És mik a következmények, ha ezzel a katalánok nem értenek egyet?
Nincs megoldás
Nem csak ez az egyetlen kérdés gennyedzik Európában.
Magyarországot felosztották (sic!) Románia és Szlovákia között. Van joga visszakövetelni a
területeit? Belgium egy brit találmány volt, mely boldogtalan házasságba
kényszerítette a hollandokat és franciákat. Elválhatnak? Lvov egykor lengyel
város volt, most Ukrajna része. Elszakadhat Nyugat-Ukrajna és az ott élők
visszatérhetnek azon országokhoz, melyeknek 1945 előtt az állampolgáraik
voltak?
Az Európai Unió egyetemes prosperitást ígért, ha mindenki
felfüggeszti a határok kérdését és megtagadja az identitását. Ez jó alku volt. De
az idők megváltoztak, és a gazdasági bajok miatt a határok sokkal fontosabbak
lettek.
Európának természetesen nincs megoldása a bajra.
Mintha mi lennénk ostobák, hogy 2017-ben független Skóciáról
és Katalóniáról beszélünk. Egyetlen közgazdász se tartana értelmesnek egy ilyen
beszélgetést.
A nemzetek azok, amelyek számítanak, mert Európa pusztán
csak egy földrész, és az EU pusztán csak egy szerződés. Hasznos entitás, és
kizárólag a hasznossága igazolja a létét. Ha elveszíti hasznosságát, akkor
elveszíti legitimációját is. És ez azt is jelentené, hogy az általa felállított
határok elhamvadnak és megszűnnek.
Jelenleg szinte minden európai nemzetnek van
határproblémája, és egyes részeik függetlenséget akarnak. A legtöbbjük jelenleg
nyugodt. De figyelik Skóciát és Katalóniát. És tudják, hogy hova vezetnek az
európai határkérdések.
https://www.equities.com/news/almost-all-countries-in-europe-have-border-issues?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201711