A The Guardian
véleménye az osztrák választásokról: régi fenyegetés új köntösben
Az osztrák jobbközép
és szélsőjobb koalíciója 2000-ben sokkot okozott. Ennek a koalíciónak egy új
verziója 2017-ben ugyanilyen súlyos, de már nem nagy meglepetés.
Amikor a néhai Jörg Haider szélsőjobboldali Osztrák
Szabadságpártja (FPÖ), amely a választásokon 27%-ot szerzett 2000-ben kormánykoalícióra
lépett Bécsben a jobbközép Osztrák Néppárttal (ÖVP), az európai és más
kormányok megbotránkozva és felháborodva reagáltak erre. Az EU diplomáciai
szankciókat vezetett be. Az Európai Parlament közölte, hogy az osztrák tagságot
fel kell függeszteni, ha az új kormány megsérti az európai alapelveket. Izrael
visszahívta a nagykövetét. A New York Times hasonló lépésre sürgette a Clinton
adminisztrációt. Az ÖVP-FPÖ koalíció végül 5 évig bírta a pária létet, majd
2005-ben szétesett.
Ma, 17 évvel az első koalíció után, a két jobboldali párt második
koalíciója látszik valószínűnek. A vasárnapi osztrák választásokon a Néppárt és
a Szabadságpárt volt a két nagy nyertes, melyek a szavazatok 32, illetve 26%-át
szerezték meg egy olyan kampány után, amelyben egymással versengve támadták a
balkáni migrációs útvonalat és azt hangoztatták, hogy Ausztriát a „politikai
iszlám” fenyegeti, amint azt az ÖVP elnöke, Sebastian Kurz állította. A kampány
során a két párt 13%-kal tudta növelni támogatottságát. Kurz az eredményt a
változtatásra kapott felhatalmazásként üdvözölte. A két párt új szövetségkötése
tehát most a legvalószínűbb, bár nem ez az egyetlen lehetőség. A
szociáldemokrata SPÖ, amely 27%-ot szerzett vasárnap, úgy döntött, tárgyalásokat
kezdenek a Szabadságpárttal, hogy keresztbe tegyenek Kurznak. Az ÖVP és az SPÖ
közötti megújított középutas koalíció, amely 2006 óta kormányon volt, sincs még
kizárva.
Az a gondolat, hogy az FPÖ érinthetetlen szövetséges lenne az
osztrák fősodratú pártok számára, már az első pillanatban megbukott. Feltűnően
hiányoznak azok a nemzetközi hangok is, amelyek arra szólítanának fel, hogy
páriaként kellene kezelni minden olyan kormányt, amelyben részt vesz az FPÖ.
Ezek olyan fejlemények, melyeket helyteleníteni kellene. Mégis, több oka van a
fatalista megközelítésnek. Először is, az FPÖ 2008 óta kurzust váltott.
Vezetője, Heinz-Christian Strache megpróbálta enyhíteni a neonáci imázst, és
inkább az Ausztria egyes részein széleskörűen tapasztalható iszlamofóbiát
hangoztatta. Másodszor, Kurz a saját pimaszul fiatalos, alacsony adókat ígérő
populizmusának eszközévé alakította át az ÖVP-t, amellyel az osztrák politikai
élet egyik pillérét változtatta meg. Harmadszor pedig a munkanélküliség, a
migráció és a társadalom – amelyre egyesek az oszmánok 1683-as bécsi ostroma
óta úgy tekintenek, mint a kereszténység iszlám-ellenes frontvonalára – közötti
bizonytalan kapcsolatok rendszere.
Európa többi részéhez hasonlóan az osztrák politika is mutat
sajátos nemzeti és nemzetközi jellegzetességeket. Azonban Ausztria jobbra
tolódása drámai módon hasonlít a szomszédos Magyarországon történtekre. Arra
emlékeztet, hogy két évvel a balkáni migrációs válságot követően a kérdés
továbbra is haragot vált ki és veszélyt jelent az establishment pártjaira. Az
új bécsi kormány, legyen akármilyen összetételű is, valószínűleg csatlakozik azon
közép- és dél-európai hangokhoz, amelyek Európa gondjait egy sokkal élesebben
nacionalista álláspontból közelítik meg.
Ausztria jobbra tolódása a katalán és spanyol ellentétekkel
egy időben arra is emlékeztethet, hogy az európai populista nyugtalanság ugyan
más formákat ölt, de távolról sem halott. A remény, hogy Macron megválasztása
és Merkel újraválasztása a populista hullám végét jelentette, nyilvánvaló
túlegyszerűsítés. Merkel ennek nagyon is a tudtában lesz: pártja fontos tartományi
választást veszített el vasárnap az egykori fellegvárának tartott
Alsó-Szászországban. Az Unió elmélyítését célzó Macron javaslat helyzete most
csüggesztőbbnek tűnik, mint valaha. Ugyanakkor, amikor Theresa May a héten
csatlakozik az EU vezetőinek brüsszeli értekezletéhez, nem egy újabb
nacionalista rombolóként, hanem egy olyan ország vezetőjeként kellene fellépnie,
amelynek konstruktív és elkötelezett módon áll hozzá földrészünk számos
problémájához.
https://www.theguardian.com/commentisfree/2017/oct/16/the-guardian-view-on-the-austrian-elections-an-old-threat-in-a-new-guise
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése