Macron lesz a francia elnök. De ez csak egy kis haladék

Timothy Garton Ash - Macron lesz a francia elnök. De ez csak egy kis haladék

Mint aki éppen, hogy megúszott egy szívrohamot, Európa megemelheti poharát és köszönetet mondhat Emmanuel Macron győzelmének. De a pohár még félig sincs tele, és ha Európa nem változtat a szokásain, akkor csak elodázta a végzetes napot.

Franciaország következő elnöke az ország elitjének egyik briliáns terméke lesz, aki tisztán érti Franciaország mély strukturális bajait, akinek van pár ötlete azok kezelésére, van egy erős politikai csapata és mélyen elkötelezett az Európai Unió irányába. Ha az őszi német választások után egy centrista, Európa-párti kormány alakulhat meg Berlinben, akkor van esély arra, hogy ez a két nemzet konszolidációs reformot hajtson végre az EU-ban.

Ízlelgessék a pezsgőt, amíg még lehet, mert az üveget már majdnem teljesen kiitták. És jöhet a realitás kijózanító három eszpresszója. Első eszpresszó: a második forduló szavazóinak több mint harmada Marine Le Penre szavazott (a cikk írásának idején még nincsenek végleges számaink). Milyen időket élünk, hogy ilyen eredményt ünneplünk?

Franciaország nagyszerű választási rendszerének és az erős köztársasági hagyományoknak köszönhetően a politikai eredmény jobb, mint Donald Trump és a Brexit győzelme, de a mélyben meghúzódó választási valóság bizonyos szempontból rosszabb. Trump a vadkapitalizmus világából érkezett és nem egy bejáratott, szélsőjobboldali pártból, illetve a Brexitre szavazó 52% többsége nem szavazott Nigel Farage-ra.  Le Pen szerdai televíziós vitán mutatott undorító, hazug, sértő előadása után senkinek se lehetett kétsége, hogy kire szavaz. Még magát Farage-ot is szinte elfogadhatóvá tette.

Az ország, amely 1789-ben megmutatta, milyen az erőszakos forradalom, most napjaink világméretű antiliberális ellenforradalmát testesíti meg. Le Pen az élő példája a modern nacionalista populistának.  Saját magát dicsérte a tévévitán azzal, hogy ő a legrátermettebb arra, hogy megküzdjön szép, új világunkkal, hogy „Oroszországról tárgyaljon Putyinnal, az Egyesült Államokról tárgyaljon Trumppal, Nagy-Britanniáról tárgyaljon Theresa May-jel”. (Milyen émelyítő egy brit miniszterelnököt látni egy ilyen felsorolásban!) Minden okunk megvan arra, hogy elhiggyük, a globalizáció, liberalizáció és európaizáció-ellenes populista reakció ezen hulláma mögött még jókora harag gyülemlett fel.

A második eszpresszó: Macron tudja, mit kellene tenni Franciaországban, de valószínűtlen, hogy sikerül neki. Le Pen támogatóihoz hozzá kell számítani a távolmaradók sokaságát, közöttük a baloldali szavazókat, akik szerint a második forduló olyan volt, mint választani a kolera és a pestis között. A megválasztott elnök mögött nincs bejáratott párt, ezért teljességgel bizonytalan, hogy milyen többség fog kialakulni a jövő hónapban esedékes francia parlamenti választások után.

Már most is úgy nevezik, hogy „Renzi 2.0”, ezzel utalva az önjelölt reformista Matteo Renzi korábbi olasz miniszterelnökre. Szuper ambiciózus célja, hogy a GDP 56%-ára rúgó közkiadásokat lecsökkenti – most figyeljenek! – 52%-ra. A Franciaország megváltoztatásának útjában álló akadályok óriásiak, az erős szakszervezetektől és a vízfejű közszolgálati szektortól kezdve a parasztokig, akiknek szokásává vált traktorokkal elzárni az utakat. Ha Macronnak nem sikerül megreformálnia Franciaországot, akkor 2022-ben még lehet egy Le Pen az elnök.

A harmadik eszpresszó: nagyszerű, hogy Macron az EU-t is meg akarja reformálni, de ez nem áll módjában. A Brexit tárgyalások eldurvulása mellett a korábban jelentős reformpárti szövetséges Nagy-Britanniából nagy ellenlábas lett. Olaszország – Franciaországnál is nagyobb államadósságával, egy törékeny bankszektorral és polarizálódott politikai élettel – lehet, hogy az eurózóna következő válságát fogja okozni. A menekültválság mélyen húzódó okait a mai napig nem kezelik. Magyarországot és Lengyelországot antiliberális populisták kormányozzák.

Macron eurózónát érintő jóreformjavaslatai – közös pénzügyi politika, közös pénzügyminiszter, az adósságok egyfajta megosztása és a bankunió véglegesítése – nem lesznek népszerűek a német szavazók körében. Ráadásul „védelmező Európát” ígért. Igen. De hogyan?

Tehát, ez csak egy kis haladék. Még minden előttünk áll. És Európa eközben csak iszik a világ vége előtti utolsó kocsmában.

https://www.theguardian.com/commentisfree/2017/may/07/french-presidency-macron-reprieve-france-eu