Timothy Garton Ash – Tudjuk, hogy
mi a békítgetés ára. Ezért kell szembeszállnunk Orbánnal
Merkelnek és jobbközép
szövetségeseinek ki kell kényszeríteniük, hogy Magyarország vezetője kurzust
váltson vagy ki kell őt közösíteniük. A békítgetést abba kell hagyni.
Ha Magyarország antiliberális, nacionalista miniszterelnöke, Orbán Viktor
kitart amellett, hogy bezárja az ország legjobb és legfüggetlenebb egyetemét,
és különféle módokon tovább erodálja a liberális demokráciát, akkor az EU erős jobbközép
pártjainak száműzniük kell Orbán pártját a soraikból.
Máskülönben az Európai Néppárt (EPP) bizonyos egyetemes értékek iránti
hűséggel kapcsolatos folyamatos deklarációi kevesebbet fognak érni, mint a
papír, amire leírják azokat. És Angela Merkel német kancellár, Mariano Rajoy
spanyol miniszterelnök, Jean-Claude Juncker Európa Bizottság elnöke, valamint
Donald Tusk Európa tanácsi elnök – hogy csak néhányat említsünk közülük – politikai
családja úgy fog tűnni, mint halogató békítgetők sápítozó asszonykórusa.
Magyarország híres a szalámijáról, és Orbán mestere a szalámi-taktikának.
A kifejezés a magyar sztálinista vezértől, Rákosi Mátyástól ered, aki az
1940-es években mondta azt, hogy a nem kommunista pártokat „szeletenként fogja
levágni, ahogy a szalámit szokták.” Jelenleg az antikommunista Orbán szeleteli
a liberális demokráciát az EU egyik tagállamában. Minden egyes szeletet olyan
ügyesen vékonyra vág, hogy az európai partnerei azt hiszik, egyetlen szelet
önmagában nem ér többet, mint egy hangos zsémbelődés.
Amint azt legutóbbi budapesti utamon láttam, az országban már nincs meg a
liberális demokráciához szükséges plurális média, miközben az
igazságszolgáltatás függetlenségét is gyengítik, ahogyan azt Lengyelországban
is teszik manapság. Orbán, miközben megpróbálja bezáratni a Soros György által
alapított Central European University-t (CEU), arra készül, hogy elnyomja az
összes civil szervezetet és a menekülteket a családjaikkal együtt konténerekbe zárja,
megsértve ezzel a nemzetközi humanitárius törvényt.
Úgy írok, mint olyan valaki, aki 1989 júniusában ott állt a budapesti Hősök
terén és csodálattal nézte, ahogy az akkor még alig ismert, 26 éves Orbán felvillanyozta
a tömeget azzal, hogy felszólította az orosz csapatokat Magyarország
elhagyására. (Jelenleg Orbán Vlagyimir Putyin egyik legjobb barátja az EU-n
belül.) Emlékszem, amikor a csillogó tekintetű, látszólag idealista, fiatal,
Soros-ösztöndíjas oxfordi diák, Orbán felkeresett engem az irodámban, a St.
Antony College-ben, hogy a demokráciáról beszélgessünk. (Jelenleg ez a
Soros-ösztöndíjas be akarja záratni a Soros által alapított egyetemet.)
Akkoriban Magyarország – Lengyelországgal együtt – fél Európát vezette a
szabadság felé. Most Magyarország – Lengyelországgal együtt – vezeti a
szabadságtól távolodó nacionalista populista menetet.
És mindezt mérgező nyelvezettel teszi. Az idei évértékelő beszédében
Orbán elítélte „a globalistákat és liberálisokat, a palotáikban ücsörgő
hatalmasságokat, a média siserehadat és gazdáikat.” És komoran beszélt arról,
hogy „nagytestű ragadozók úsznak a vízben, Soros György határokon átnyúló
birodalmában.” Merkelt szemtől-szembe gúnyolta ki az Európai Néppárt tavaszi,
máltai kongresszusán, amikor azt mondta, a migrációról „kiderült, hogy az a
terrorizmus trójai falova”.
A Nyugat közel-keleti beavatkozásait így illette: „Csak annyit mondok, ha
felrúgunk egy hangyabojt, ne csodálkozzunk, hogy a hangyák elözönlenek minket.”
Az általa Magyarországon épített rendszer még nem fasizmus – ellentétben vele,
mi válogassuk meg jól a szavainkat –, de a nyelvezet, ami egy zsidó milliárdost
ragadozóként jellemez, és emberi lényeket alacsonyít le „hangyáknak”, az
fasiszta.
És erre milyen reakciókat látunk az európai jobbközép vezetőitől, akik
jogosan tartják magukat az Európai Unió kereszténydemokrata alapító atyái
örököseinek? A kezüket tördelik. Grimaszolnak. Kimért hangon telefonálnak
Viktor barátjuknak. Aggódnak és twittelnek. „A gondolat, a kutatás és a szólás
szabadsága alapvető része európai önazonosságunknak”, twittelte Manfred Weber,
az Európa Parlament EPP-csoportjának vezetője, hozzátéve, hogy „az EPP-csoport
ezt bármi áron megvédi.”
Bármi áron, kivéve, ha elveszítik a 12 hűséges Fidesz képviselőt, akik
segítségével az EPP-nek többsége van a másik jelentősebb politikai
csoportosulással, a balközéppel szemben, és éppen emiatt az övék a vezető
tisztségek is. Ezért inkább a felelősséget rátolják az Európai Bizottságra,
amely éppen ma fog tárgyalni Magyarország felsőoktatási törvényéről és egyéb
antiliberális intézkedéseiről. De ez nem pusztán az EU jogszabályok kérdése,
hanem az alapvető értékek kérdése is, olyan értékeké, amelyeken sokakkal
osztozunk szerte a világon, de röviden európai értékeknek nevezzük őket. Erre a
kérdésre nem a bizottságnak kell választ adnia, hanem sokkal inkább minden európai
politikusnak, akik ezeket az értékeket hirdetik.
Online is megtekinthető, hogy az EPP bajnoka, Juncker – aki úgy néz ki,
mint aki épp egy jó ebéden van túl – hogyan várta a kormányfőket a 2015-ben
Lettországban rendezett kormányfői találkozón.
– Itt jön a diktátor! – szól játékosan, majd Orbánt egy joviális „Diktátor!”
felkiáltással, szívélyes kézfogással és arcveregetéssel üdvözli. Napjaink
Európájában ez a „Szia, Diktátor!” már nem vicces. Ez a múltbéli békítgetések
arca. És ez annak a hangja, hogy a pártpolitikai érdekek és barátságok – Orbán hűséges
EPP-tag, és tehetséges társalgó – előbbre valók, mint az értékek. Miféle példát
szolgáltat mindez a fiatal európaiaknak?
A CEU egy magyar-amerikai intézmény, ezért az Egyesült Államok is
közvetlenül érdekelt benne. Úgy látszik, Orbán felismerte, hogy lépése
felkeltheti Donald Trump érdeklődését is, akinek megválasztását üdvözölte,
akinek a muzulmán migránsok iránti ellenségességét osztja, és akitől segítséget
remél jövő évi újraválasztásához. Azonban az USA kormányzata és a kongresszus
republikánusai erős kritikával válaszoltak. Micsoda irónia lenne, ha Trump
nyíltabban szólna az európai értékek védelme érdekében, mint Tusk.
Húsvét után az Európai Parlamentben Magyarországgal kapcsolatos plenáris
vita lesz, majd jön az EPP nemzeti vezetőinek találkozója a hónap végén. Ezért
számunkra, Európa népeinek, itt az idő, hogy számon kérjük az EPP vezetőit.
A spanyol miniszterelnököt, Rajoyt: elfelejtette, hogy milyen a fasizmus?
Az ír miniszterelnököt, Enda Kennyt: őszintén azt hiszi, hogy érzéketlennek
kellene lennünk „a távoli és alig ismert országok” sorsa iránt? A Lengyel Civil
Platformos Grzegorz Schetynát: hogy harcol hazájában az orbánizmus ellen,
miközben megtűri azt a saját európai pártcsoportjában? A bajor CSU vezetőjét,
Horst Seehofert: tényleg Orbán hasznos hülyéjének akar látszani? Merkelt: Orbán
nem azt képviseli, amit maga ellenez?
https://www.theguardian.com/commentisfree/2017/apr/12/viktor-orban-appeasement-merkel-centre-right-hungary
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése