A kenti iskolástól a westminsteri támadóig

Khalid Masood: A kenti iskolástól a westminsteri támadóig

Adrian Elms néven született, Adrian Ajao néven nevelkedett, Khalid Masood néven halt meg.

A változó önazonosság és a parázsló düh vitte a pusztítás ösvényére a népszerű tanulót.

Egy régi iskolai fényképen Adrian Ajao mosolygó arca egy Tunbridge Wells-i, egészséges, boldog, középosztálybeli fiú arca. Megelégedettség sugárzik róla egy futball-maratont követően, amint egy gyümölcsöző élet küszöbén áll.

Az, hogy vajon mi tette ezt a ragyogó, sportos, népszerű tizenévest az Iszlám Állam ihlette gyilkossá, aki felelős a parlament elleni támadásért, összezavarja azokat, akik ismerték korábban, és most ez áll a rendvédelmi szervek sietős és szerteágazó nyomozásának középpontjában.

- Nagyszerű fickó volt, igazán rendes srác – mondta Stuart Knight, aki az osztálytársa volt. – Ezt a képet a focicsapatról azután készítették, hogy részt vettünk egy 24 órás futballmeccsen, mellyel a sportcsarnokra gyűjtöttünk adományokat. Úgy 14 évesek lehettünk. Mindenki bírta Adriant, rendes fickó volt.

De vannak olyan részletek is az Adrian Elms néven született és Khalid Masoodként meghalt Adrian Ajao életében, amelyek segítenek megmagyarázni, hogy mi romlott el ilyen rémesen és mi változtatta ezt a „rendes fickót” Nagy-Britannia 2005 utáni történelmének legvérengzőbb terroristájává.

Ezek között van az önazonosság változása, és az a – talán paranoid – meggyőződés, hogy kívülállónak tartotta magát, mivel egy fehér anyától házasságon kívül született fekete gyermek volt az 1960-as évek Kentjében. Úgy tűnik, hogy neheztelés és a düh parázslott benne, mely élete során ismétlődő erőszakos epizódokban tört fel belőle, késelések formájában is. Ez egy mérgező keverék volt, mely akkor találta meg a legveszedelmesebb megjelenési formáját, amikor elkötelezte magát az iszlám szélsőségesség legerőszakosabb formájával.

Amikor megszületett a londoni Hainault-negyed Eirth Kórházában, anyja, Janet Elms 17 éves volt, aki egyedül nevelte, amíg 2 évvel később meg nem ismerkedett és házasodott össze Philip Ajaoval és elköltöztek Tunbridge Wellsbe. Két öccse itt, ebben az előkelő városkában született, és a család a St. James Parkban élt, a nagy viktoriánus villák között. Anyja a helyi templomba járt.

- Teljesen rokonszenves, rendes családnak tűntek – emlékszik vissza egy szomszédjuk.

- Nagy egyéniség volt és mindenki kedvelte – mondta Kenton Till, aki az osztálytársa volt. – Nagyon értelmes volt és kémiából nagyon jó volt. Azt hiszem, valami ilyesmivel szeretett volna foglalkozni az iskola után.

Till szerint a társai Fekete Ade-nek nevezték, ami a megbúvó rasszizmust alig leplező becenév volt. Amikor 16 évesen befejezte az iskolát, osztálytársaival megszakadt a kapcsolata és kisstílű bűnözői életmódot kezdett követni.

- Emlékszem, hogy egyszer eljött hozzánk egy szilveszteri buliba, de egy csapat részeg és betépett fickóval volt, és a szüleim kitessékelték őket – mondja Tills. – Ezután már nem találkoztunk.

Ajao 18 éves korára drugügyeltekbe keveredett és rongálás miatt el is ítélték. Később egy sor adóssággal hagyta a háta mögött a várost, mondták korábbi barátai. Az egyikük szerint „kemény kokainos” volt, de sikerült állást találnia a Woolworthsnél.

Ajao 28 éve korában találkozott Jane Harvey-vel és megpróbálta rendbe hozni az életét. A párnak egy lánya született 1992-ben és a vidéki Sussexbe költöztek, ahol a nyugalmat keresték. Egy négy hálószobás, nagy kertes ikerházban laktak a kelet-sussexi Rye melletti Northiamban.

A közeli vegyi gyárban talált magának munkát, amely szállodákat és éttermeket látott el tisztítószerekkel, és elkezdte egyetemi tanulmányait. Saját vállalkozásba kezdett, de elidegenedési és megbántottsági érzete növekedni látszott.

- Nagyon értelmes volt, de egy kissé mindig baljóslatú – mondta Alice Williams, aki kocsmárosként ismerte a rye-i Rose and Crown kocsmából. – Megfejtette a Telegraph keresztrejtvényeit, és értelmes beszélgetéseket folytatott, de kissé rasszista volt. Mindig neheztelt valamire.

Szülei – életének szilárd pontjai – 2000-ben Wales nyugati részére költöztek, ahol egy framot vettek és anyja kézzel készített díszpárnákat és táskákat kezdett gyártani. Miközben ők beilleszkedtek a vidéki létbe, fiuk vidéki élete erőszakos véget ért.

Egyik éjjel a northiami Crown and Thistle kocsmában Ajao vitába keveredett a hely Piers Mott-tal.

A kocsmából távoztában a késsel, amellyel a lánya hálószobáját díszítette ki, széthasogatta Mott kocsijának üléskárpitjait, miközben ordibált és mutogatott. Amikor Mott odament hozzá, Ajao megvágta az arcát, 8 centis vágást ejtve az állán.

Testi sértéssel és tiltott fegyverviseléssel vádolták meg. Kiközösítették. Ajao ügyvédje azt mondta a bíróságon:

- Ez egy nagyon kicsi közösség és a feleségét és családját a történtek rendkívüli mértékben megviselték. Nyilvánvaló, hogy el kell majd költöznie a családjától a faluból és új életet kell kezdenie.

Ez az új élet a börtön volt. Ajaót bűnösnek találták és két év börtönre ítélték, amelyet a norfolki Wayland Börtönben kellett letöltenie.

Charles Kemp bíró a következőket mondta neki:

- Igazság szerint maga elveszítette az önuralmát és túl ment az ésszerűség határán.

Már Eastbourne-ban élt, amikor 2003 szeptemberében ismét bebörtönözték, ezúttal 6 hónapra, mivel késsel támadt egy férfire, akinek szintén az arcát vágta meg egy városi szülőotthon előtt.

Ekkor a börtönben más körülmények fogadták. A szeptember 11-ei támadásokat követően sok brit szélsőségest zártak börtönbe az új terrorellenes jogszabályok alapján, és a börtönrendszer jó terepe volt az újoncok radikalizálásának. A hittérítők célpontjai gyakran az olyan erőszakos hátterű fiatal férfiak voltak, akik küzdöttek az azonosságtudatukkal – olyanok, mint Ajao.

A börtönből való szabadulását követő pár hónapon belül megismerkedett és megházasodott egy fiatal muzulmán nővel, Farzana Malikkal, aki értékesítési asszisztens volt.

Úgy tűnik, ez volt a fordulópont. A házassági anyakönyv szerint születési nevét, az Adrian Russell Elms nevet használta, de személyazonossága ismét megváltozott és Adrian Ajaóból, avagy Elmsből Khalid Masood lett.

A tavalyi évig használt önéletrajza szerint házasságkötése évében képesítést szerzett a Tesol-program segítségével arra, hogy angol nyelvtanár legyen. Ez lehetett az útlevele Szaúd-Arábiába.

A hírek szerint 40 éves korában első állomáshelye Janbu volt, egy város a Vörös-tenger partján, mintegy 60 km-re Medinától, Mohamed próféta szülőhelyétől. A Dzsiddai Polgári Repülési Főhatóság dolgozóinak lett az angoltanára. A kelet parti Dzsubailban is tanított.

A rendvédelmi szervek szerint angoltanárnak állni Szaúd-Arábiában a megtértek szokásos tevékenysége. Továbbra sem tudjuk, hogy itt radikalizálódott-e.

2009-ben újra az Egyesült Királyságban tartózkodott, a bedfordshire-i Lutonban, ahol az önéletrajza szerint vezető angoltanár volt egy nyelviskolán, ahol a hét tagú tanári kart igazgatta.

A Bury Park környékén 2010-ben és 2011-ben két lakcíme is volt. A faji és vallási feszültség magasra szökött, amikor a mára már betiltott iszlamista Al-Mahadzsarún csoport összecsapott a szélsőjobboldali Angol Védelmi Ligával, amely éppen Lutonban alakult meg. Ekkor a 29 éves, gambiai Rohey Hydarával élt együtt, akiről úgy tartják, hogy a felesége volt, és egyik szomszédja szerint két fiatal gyerekkel. Nem tudjuk, hogy mikor vált el Maliktól, ha ez egyáltalán megtörtént.

A szomszédok eltérően emlékeznek rá. A 48 éves tanár, Katie Garricques azt mondta, hogy „mindig udvarias” volt és „gyakran kertészkedett vagy nyírta a füvet.” De egy másik szomszéd, aki nem akarta megnevezni magát, úgy jellemezte, mint „egy árnyékot”, aki éjszakánként sötét, iszlám ruhában és fekete kötött sapkában járkált.

A radikalizációját követően valamikor az MI5 látókörébe került, de még csak „periférikus alak” sem volt, ahogy azt Theresa May a héten jellemezte.

Khalid Chourdaynak is nevezte magát. A Lutoni Központi Mecset vezetői azt mondták, hogy nem ismerték, és nyilatkozatukban elítélték a támadásokat:

- Egységesek maradunk barátainkkal és szomszédjainkkal abban az őszinte igyekezetben, hogy ellenálljunk bárminek, ami ártani akar nekünk.

2013 környékén egy kétszintes házba költöztek a kelet-londoni Forest Gate környékén, és 3 évig itt is laktak egy szomszéd szerint, illetve a helyi mecsetbe jártak.

A mecsetet és a medreszét az Al-Tawid Alap működteti, és hetente több mint 1000 látogatójuk van. Azt mondják, hogy péntekenként „elképzelhető, hogy néha itt imádkozott, de nem tartották rendszeres látogatónak”.

A pár az Olympic Park egyik nemrég épült lakásába is bejelentkezett, melyet a rendőrség csütörtökön átkutatott. A 23 éves, kétgyermekes Vera Amade pénteken újságíróknak azt mondta, hogy „nagyon kedves férfi volt, mindig öltönyben járt” és „5 vagy 6 óra körül szokott hazaérni a munkából.”

Utolsó lakóhelye – és legalább a tizennegyedik – a birminghami Winson Green-ben volt. A szomszédok, akik tavalyi beköltözése óta ismerték „meghasadt személyiségként” jellemezték. A 32 éves Anna Goras azt mondta az újságíróknak, hogy a gyerekeit el szokta vinni az iskolába, de „az arca egy pillanat alatt meg tudott változni, a nézése szigorúvá és a pillantása gonosszá vált.”

A Sunnak azt mondta:

- Gyakran dühöngött azon, hogy a britek nem helyesen nevelik a gyerekeiket és alacsony színvonalú iskolába járatják őket.

- Én katolikus vagyok és rám förmedt, mert szerinte hitvány iskolába járatom a gyerekeimet, ami nem olyan jó, mint egy muzulmán iskola.

Mások a fekete öltözete és éjszakai mozgolódása miatt „vámpírszerűnek” látták.

A támadás előtt visszavonult a déli partra és lefoglalt egy 60 fontos szobát a brightoni Preston Hotelben. Michael Petersen üzletember a recepciónál találkozott vele, és úgy emlékszik, hogy „egy nagyon fehér fogsorú, mosolygós, értelmesen beszélő, udvarias” ember volt.

- Nevetett és viccelődött, történeteket mesélt az életéről – emlékezett vissza Sabeur Toumi igazgató. Valójában alig pár óra választotta el attól, hogy elkövesse a legsúlyosabb terrortámadást, amely 2005 óta történt Nagy-Britanniában, és amiben 4 ember meghalt és több mint 50 megsebesült.

Innen több száz kilométernyire, Nyugat-Walesben anyja a rendőrök által őrzött vidéki ház falai közé rejtőzött. Iskolatársaihoz hasonlóan nyilván ő is azzal a rémséggel küzd, hogy a gyereke négy embert megölt. A rendőrök szerint nem kíván nyilatkozni. A férje kórházban van és nincs túl jól. Az egyik szomszéd azt mondta:

- Janet nem tett semmi rosszat, és ez neki most maga lehet a pokol.