Valódi Szíria-stratégiánk: a további elszigetelés

Charles Krauthammer – Valódi Szíria-stratégiánk: a további elszigetelés

Bár megkésetten, határozatlanul és vonakodva, de Obama elnök elkezdett megvalósítani egy működőképes stratégiát az Iszlám Állam ellen. Tény, hogy erre a közvélemény vette rá. Van valaki, aki szerint a lefejezések közvetítése nélkül a korlátozott iraki légicsapásokon kívül mást is tennénk? Amennyiben Obama képes lesz ellenállni a közvélemény jövőbeni változásainak, lehet, hogy stratégiája sikeres lesz.

Azonban ez nem az a siker lesz, amelyet a nyilvánosság előtt hangoztat. Ez a stratégia nem fogja elpusztítani az Iszlám Államot. Legfeljebb még jobban elszigeteli: kiűzi az Iszlám Államot Irakból és Szíriába szorítja. Mivel a levegőből nem lehet háborút nyerni. Irakban vannak hatékony szárazföldi erővel rendelkező szövetségeseink. Szíriában nincsenek.

Az iraki harcok menete egyértelmű. A kurdok harcolni fognak, de csak a saját területükön. Az erőteljes légicsapások segítheti őket az Iszlám Állam által elfoglalt területeik visszaszerzésében, és talán még egy kicsit tovább is. Azonban nem lesznek senki expedíciós csapatai.

Az iraki síitáktól keveset várhatunk. Az amerikai tanácsadókkal megerősített kis létszámú, magasan képzett iraki különleges erők talán elérhetnek valamit. De a síiták által vezetett, korrupt és demoralizált hadseregre nem lehet számítani.

Kulcsfontosságú szövetségeseink a szunnita törzsek lehetnek. Másodszor is rá kell őket venni arra, hogy oldalt cseréljenek, és csatlakozzanak hozzánk – ahogy azt tették a 2007-2008-as hadműveletek idején – a dzsihádisták ellen.

Mivel 2011-ben magukra hagytuk őket, ez nem lesz könnyű. Azonban szükséges. Jó jel a szunnita nemzeti gárda megalakítása, amely annak az „Irak fiai” szervezetnek az utódja, amely velünk harcolt és kiűzte az iraki al-Káidát az anbari felkelés során. Csak ők lennének képesek kiszorítani az Iszlám Államot Irakból. És minden bizonnyal csak ők tudnák megtartani a visszaszerzett területeket.

Szíria más kérdés. A jelenlegi stratégia alapján a rákos góc megmarad. A légierőt itt nem támogatják szárazföldi csapatok. És Obama „széles koalíciójának” egyetlen tagja sem fog csapatokat küldeni.

Esetleg majd valamikor Törökország. Azonban Recep Tayyip Erdogan iszlamista elnök nem egyszerűen nem volt hajlandó részt venni a légicsapásokban. Hanem megtiltotta a török repülőterek használatát.

Ami a Szabad Szíriai Hadsereget illeti, nekik annyi maradt, hogy Obama végül beleegyezett a kiképzésükbe és felfegyverzésükbe. De ez már nagyon megkésett és nagyon kevés. A kormányzat is elismeri, hogy belőlük egy éven belül nem lehet kiállítani képzett haderőt. És azután is csak 5 ezer főt. Az Iszlám Állam hadereje jelenleg 30 ezer fő lehet és folyamatosan erősödik.

Ez nem azt jelenti, hogy a légicsapások haszontalanok lennének. Gyengíteni és rombolni lehet velük. Ha kellő rendszerességgel történnek, akkor képes lehet elpusztítani a körülbástyázott, kiterjedt, biztosított és önellátó Iszlám Államot, és visszavetni egy folyamatos menekülésre kárhoztatott gerillahadsereg szintjére.

Miféle stratégia ez? George Kennan szovjetek elszigetelésére kidolgozott stratégiájának zömített és sokkal agresszívebb formája. Megállítani, beszorítani őket, míg végül saját visszavonulásuk miatt vereséget szenvednek. Ahogyan arra David Motadel történész rámutatott, az elmúlt két évszázad dzsihádista rendszereivel saját primitívségük, barbarizmusuk és brutalitásuk – és az uralmuk alatt tartott népesség növekvő ellenségessége – végzett.

Ez történt alig 8 évvel ezelőtt az anbári felkelés során, amely kiűzte az iraki al-Káidát. Az 1880-as és ’90-es évek szudáni Mahdi-uralma sem volt sikeresebb. Motadel szerint a népesség felével a betegségek, az éhezés vagy az erőszak végzett, még mielőtt a britek megsemmisítették volna a Mahdi-erőket Omdurmánnál.

Ha a fentieket a jelenlegi közel-keleti viszonyokra alkalmazzuk, a felmorzsolás és elszigetelés hosszú távú kombinálása vezette sikerre az izraelieket hét évtizeden át a különböző időkben, különböző helyekről és különböző ideológiákból fakadó terrorizmus ellen. De egyetlen végső rohammal nem lehet véget vetni ennek. Az izraeliek beavatkoznak, haladékot nyernek, majd ismét beavatkoznak.

A szüntelen támadások nyomán született keserű iróniával az izraeliek a folyamatot „fűnyírásnak” nevezik. Tudják, hogy egyszer vége lesz, de sajnos nem az ő életükben. Elfogadják ezt, és együtt élnek vele.

Obama helyesen és őszintén mondta, hogy az általa felújított háború évekig fog tartani. Ez a harc nemzedékeken át ível. Nem Szudánban vagyunk 1898-ban. Nem lesz Omdurmán, amely erre az évszázadra legyőzné a dzsihádizmust.

Napjaink dzsihádizmusa világméretű, vallási és pénzügyi szervezetei mindenhol jelen vannak, és gyökerei egy több mint egymilliárd hívővel rendelkező világvallásnak a mélyéről erednek. Egy hosszú távú, alacsony intenzitású felmorzsolás és elszigetelés – hosszú, bonyolult, kijózanító és kétségtelenül fájdalmas – útjára léptünk rá.

További elszigetelés. A rendelkezésre álló stratégiák legjobbika. Obama most bizonyíthatja, hogy eltökélt ennek végrehajtásában.

http://www.washingtonpost.com/opinions/charles-krauthammer-our-real-syria-strategy--containment-plus/2014/09/25/dd8828b2-44e9-11e4-9a15-137aa0153527_story.html