George Carlin – A Föld jól van

George Carlin – A Föld jól van

Annyira önhittek vagyunk! Annyira önhittek. Manapság mindenki meg akar menteni valamit. Mentsd meg a fákat! Mentsd meg a méheket! Mentsd meg a bálnákat! És a csigákat! De a legarrogánsabb felszólítás mind közül ez: Mentsd meg a Földet! Mi van? Szórakoznak velem ezek a köcsögök? Mentsük meg a Földet, mikor még magunkra sem tudunk vigyázni?! Azt sem tanultuk meg, hogyan vigyázzunk egymásra, de a kibaszott Földet majd megmentjük?

Kezd fárasztani ez a faszság. Fáraszt ez a faszság. Fáraszt ez a kibaszott Föld napja, fárasztanak az önjelölt környezetvédők, ezek a fehér, nagypolgári liberálisok, akik szerint ennek az országnak az a legnagyobb baja, hogy nincs elég kerékpárútja. Azok, akik a Volvóik számára próbálják megmenteni a világot. Ráadásul a környezetvédők le se szarják a Földet. Nem foglalkoznak a Földdel. Nagy általánosságban nem érdekeli őket. Tudod, mi érdekli őket? Hogy tiszta helyen lakjanak. A saját lakókörnyezetük. Azon aggódnak, hogy egyszer a jövőben talán személyesen is kellemetlenség érheti őket. Az ilyen kicsinyes, felvilágosulatlan önérdek engem nem hat meg.

Ráadásul, a Földdel nincs semmi gond. Semmi gond sincs a Földdel! A Föld jól van. Az EMBEREK vannak elbaszva. Különbség! Különbség! A Föld jól van. Az emberekkel összehasonlítva, a Föld nagyszerűen van. Már négy és fél milliárd éve létezik! Mi mennyi ideje is vagyunk itt, százezer éve? Esetleg kétszázezer? És alig több mint kétszáz éve foglalkozunk a nehéziparral. Kétszáz év szemben a négy és fél milliárddal. És annyira ÖNTELTEK vagyunk, hogy azt gondoljuk magunkról, veszélyesek vagyunk? Hogy valami módon veszélybe sodorhatjuk ezt a Nap körül keringő, gyönyörű, kis kék golyóbist?

A Föld nálunk sokkal rosszabb dolgokon is túlesett már. Sokkal rosszabb dolgokon. Földrengések, vulkánkitörések, lemeztektonika, kontinensek vándorlása, napkitörések, napfoltok, mágneses viharok, a mágneses pólusok felcserélődése… üstökösök és aszteroidák és meteorok évek százezrein át tartó bombázása, világméretű áradások, árhullámok, világméretű tüzek, erózió, kozmikus sugárzás, visszatérő jégkorszakok… Tényleg azt hisszük, hogy néhány műanyag zacskó és pár alumínium doboz számít valamit? A Föld… A Föld… A Föld nem fog eltűnni. MI FOGUNK!

Mi fogunk eltűnni. Szedjétek a szaraitokat, emberek! Eltűnünk. És nyomunk se marad. Istennek legyen ezért hála! Esetleg egy kis hungarocell. Talán. Egy kevés hungarocell. A Föld akkor is itt lesz, mikor mi már rég eltűntünk. Csak egy újabb kudarcot vallott mutáció. Csak egy újabb rövidéletű biológiai tévedés. Egy evolúciós zsákutca. A Föld úgy ráz le minket magáról, mint a bolhákat. Mint egy felületi kellemetlenséget.

Akarod tudni, hogyan csinálja a Föld? Kérdezd meg azokat a pompejieket, akik belekövültek a vulkáni hamuba! Ha tudni akarod, hogy jól van-e a Föld, akkor kérdezd meg azoktól a mexikóvárosiaktól, örményektől, vagy a több száz más helyen lakótól, akiket ezertonnányi törmelék temetett be a földrengések miatt, hogy tényleges veszélyforrásnak érezték-e magukat a héten! Vagy azokat Hawaiion, akik egy működő tűzhányó közvetlen közelébe építették fel otthonaikat és most csodálkoznak, miért folyik be a láva a nappaliba!

A Föld még, hosszú, hosszú, HOSSZÚ ideig itt lesz, amikor mi már eltűntünk, és meggyógyítja magát, megtisztítja magát, mert ilyen a természete. Egy önjavító rendszer. A levegő és a víz helyrejön, a talaj megújul, és ha igaz, hogy a műanyag nem bomlik le, hát, akkor a Föld egyszerűen belefoglalja a műanyagot egy új paradigmába: Föld és műanyag. A Föld nem osztja a mi műanyaggal szembeni előítéletünket. A műanyag is a Földből származik. A műanyag is a Föld egyik gyermeke. Talán csak ezért hagyott minket magából kisarjadni. Műanyagot akart magának. De nem tudta, hogyan kell csinálni. Szüksége volt ránk. Lehet, hogy arra az ősrégi, egocentrikus, filozófiai kérdésre, hogy mi a célja a létezésünknek, ez a válasz: A műanyag, seggfej!

Nos, a műanyag itt van, a munkát elvégeztük, ezért minket már ki lehet iktatni. És azt hiszem, éppen ez történik most. Szerintetek nem ez történik? Azt hiszem, őszintén szólva, hogy a Föld közepesen veszélyesnek tart minket. Olyasminek, amivel törődni kell. És a Föld szervezetten, kollektív módon képes megvédeni magát, ahogy azt egy méhraj vagy egy hangyaboly teszi. Kollektív védelmi mechanizmus. A Föld kigondol valamit. Te mit tennél a helyében? Hogyan védenéd meg magad ezektől a kellemetlenkedő, bosszantó fajoktól? Lássuk csak… Vírusok! A vírusok jónak tűnnek. Vírusokkal sebezhetőek. És, hoppá! A vírusok trükkösek, folyton mutálódnak és új törzseket hoznak létre, hiába hoznak létre újabb oltásokat ellenük. Az egyik ilyen vírus esetleg lehetne az, amelyik ezeknek a teremtményeknek az immunrendszerét támadja meg. Mondjuk a humán immunhiányt okozó vírus, amely mindenféle betegségre és fertőzésre hajlamossá teszi őket. És amely mondjuk nemi érintkezés útján terjed, amitől talán kicsit elmegy a kedvük a fajfenntartást célzó tevékenységtől.

Ez persze csak költői felvetés. És csak a kezdet. De attól még álmodozhatok, nem? Szóval én nem aggódok az olyan kis dolgok miatt, mint a méhek, a fák, a bálnák vagy a csigák. Azt gondolom, hogy egy olyan nagyobb bölcsességnek a részei vagyunk, amit sosem leszünk képesek megérteni. Egy magasabb rendnek. Hívd, aminek akarod! Tudod, én hogy hívom? A Nagy Elektron. A Nagy Elektron… Húúú, húúú, húúú! Nem büntet, nem jutalmaz, és nem is ítél. Egyszerűen csak van. Ahogy mi is. Még egy kis ideig.