Peter Bergen – Amerika háborús elnöke
Egy gyors kérdés: Melyik amerikai elnök engedélyezett
különböző jellegű háborúkat hét muzulmán állammal szemben?
Ha Barack Hussein Obamára gondolt, akkor eltalálta.
Nem gondolták sokan, hogy így fog alakulni. Elnökségének
korai időszakában, 2009. június 4-én Obama az egyiptomi fővárosban, Kairóban
egy olyan, széles körben tetszést aratott beszédet mondott, amelyet az arab
világgal való kapcsolat „újraindításának” kiáltottak ki.
George W. Bush elnököt sok arab természetesen átkozta Irak
megszállása, és a guantánamói, valamint az abu-graibi börtönök miatt. Sok arab remélte, hogy az első afroamerikai elnök, aki elnökjelöltként
ellenezte az iraki háborút, teljesen más lesz, mint elődje volt.
Kairóban Obama ezt mondta: „Azért jöttem, hogy az Egyesült Államok és a világ muzulmánjai közötti
új kezdet lehetőségét keressem, amely a kölcsönös érdekeken és kölcsönös
tiszteleten alapul, és azon a tényen, hogy sem Amerika, sem az iszlám nem kizárólagos,
és nem szükséges egymással versenyezniük.”
De Obama kairói beszédének lényege ez volt: „Ugyanakkor azonban könyörtelenül szembe
fogunk szállni azokkal az erőszakos szélsőségesekkel, akik súlyosan veszélyeztetik
biztonságunkat. Mivel mi is elutasítjuk azt, amit bármilyen vallású ember
elutasít: az ártatlan férfiak, nők és gyermekek megölését. És elnökként első
kötelességem az, hogy megvédjem az amerikaiakat.”
Hallgatói legtöbbje az elnöki beszédből csak annyit hallott
ki, hogy olajágat nyújtott az iszlám világnak és legtöbbjük nem vette
figyelembe a tényt, hogy ugyanebben a beszédben meglehetősen erőteljesen
védelmébe vette az al-Káida és szövetségesei ellen folyó amerikai háborút.
Hasonló disszonáns eset történt pár hónappal ez után, amikor
az elnök Norvégiában átvette a Nobel-békedíjat. A díj odaítélői (és sokan azok
közül, akik 2008-ban rá szavaztak) azt hitték, hogy az iraki háború ellenzése
egyben Obama általános háborúellenességét jelenti. Bizonyára az elnök volt az
első Nobel-békedíjas, akik arra használta fel oslói köszönőbeszédét, hogy
elmagyarázza az igazságos és szükséges háborúkkal kapcsolatos nézeteit.
Oslóban Obama a következőket mondta: „Úgy nézek szembe a világgal, ahogy az van, és nem fogok tétlenül
állni, ha amerikaiakat fenyegetnek. Ne álltassuk magunkat: a gonosz igenis
jelen van a világban. Erőszakmentes mozgalommal Hitler seregeit sem lehetett
volna megállítani. Tárgyalással nem lehet fegyverletételre bírni az al-Káida
vezetőit. Az a kijelentés, hogy az erő használata néha szükségszerű, nem felhívás
a cinizmusra, hanem a történelem, az emberi tökéletlenség és az értelem
korlátainak megértése.”
Amint az kiderült, Obama az elmúlt évtizedek egyik
katonailag legagresszívabb amerikai elnöke, aki hét muzulmán államban
engedélyezett különböző katonai műveleteket: Afganisztánban, Irakban, Líbiában,
Pakisztánban, Szomáliában, Jemenben és most Szíriában.
Szíria bombázása az első alkalom a II. világháborút követően,
hogy az Egyesült Államok az alábbiak hiányában bocsátkozik teljes körű
háborúba:
- az erő alkalmazására vonatkozó ENSZ-határozat,
- közös NATO-művelet,
- az Arab Liga katonai beavatkozást kérő határozata,
- az USA Kongresszusának külön engedélye egy másik országgal
szembeni háborúra,
- a kérdéses ország felkérése közös katonai műveletekre,
ahogy azt nemrég Irakban láthattuk, amikor az iraki kormány szinte könyörgött
az amerikai katonai beavatkozásért.
Képzeljük el, mi történt volna, ha George W. Bush háborút
kezdett volna egy másik közel-keleti országgal szemben ENSZ-határozat, közös
NATO-fellépés, az Arab Liga egyetértése vagy különleges kongresszusi engedély
nélkül! Minden bizonnyal megsüketültünk volna az amerikai liberálisok és az
arab világ tiltakozásának hangerejétől.
Most azonban senki sem tiltakozik. Ez részben annak az ügyes
módszernek köszönhető, amelynek segítségével az Obama-kormányzat összehozta azt
a készséges szunnita koalíciót – Szaúd-Arábiát, Katart, Jordániát, az Egyesült
Arab Emírségeket és Bahreint –, amely segítséget nyújt a légicsapásokhoz.
De részben annak a ténynek is köszönhető, hogy sok
kritikusa, és még saját támogatói is, Obamát egyfajta békepártinak tartja.
A tények alapján ő azonban valami teljesen más:
Az afganisztáni amerikai csapatok
létszámát háromszorosára – 30 ezerről 90 ezerre – emelte. Ez akkora mértékű
csapaterősítés volt, amely döntő szerepet játszott a Talibán lendületének
megtörésében, amely Bush második elnökségének utolsó éveiben jelentősen
megerősödött.
Bush elnöksége alatt a CIA 48
esetben hajtott végre pakisztáni célpontok ellen dróntámadásokat. Obama
elnöksége során eddig 328 esetben, amelyek során – a New America számításai
szerint – mintegy két tucat al-Káida parancsnokot öltek meg.
Bush idejében a CIA mindössze
egyetlen dróntámadást hajtott végre Jemenben. Obama elnöksége alatt eddig 99
dróntámadást és 15 légicsapást hajtottak végre az országban, amelyek során több
mint három tucat helyi tálib parancsnokot öltek meg.
Obama amerikai elnökként abban is az első, hogy ő
engedélyezte először egy amerikai állampolgár – az új-mexikói születésű
al-Káida parancsnok, Anvár al-Avláki – likvidálását, aki 2011-ben egy jemeni
dróntámadásban halt meg.
Ugyanebben az évben Obama kezdeményezésére jött létre az a
szövetség, amely elűzte a hatalomból a líbiai diktátort, Moamer Kadhafit.
Obama Szomáliában is hatékony, álcázott háborút vív az
al-Káida helyi szervezetével, az
al-Sabábbal, amelynek vezetőjét, Ahmed Godanét a hónap elején légcsapásban ölték
meg.
És persze Obama engedélyezte azt a kockázatos Navy SEAL
küldetést is, amelynek során 2011-ben, mélyen pakisztáni területen, megölték az
al-Káida alapítóját, Oszama bin-Ladent.
A fenti felsorolás nem olyasvalaki tetteiről tanúskodik, aki
fél felhasználni Amerika erejét, ahogy azt kritikusai állítják, hanem sokkal
inkább egy olyan elnökéről, aki nyugodtan alkalmazza Amerika haderejét még
olyan országban is, mint Szíria, ahol úgy indított háborút, hogy arra nem
rendelkezett különleges nemzetközi vagy kongresszusi felhatalmazással, amelyet a
II. világháborút követően eddig minden elnök előzetesen kikért.
http://edition.cnn.com/2014/09/23/opinion/bergen-obama-wartime-president/index.html?iref=allsearch
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése