2014. szeptember 24., szerda

Amerika háborús elnöke

Peter Bergen – Amerika háborús elnöke

Egy gyors kérdés: Melyik amerikai elnök engedélyezett különböző jellegű háborúkat hét muzulmán állammal szemben?

 

Ha Barack Hussein Obamára gondolt, akkor eltalálta.

Nem gondolták sokan, hogy így fog alakulni. Elnökségének korai időszakában, 2009. június 4-én Obama az egyiptomi fővárosban, Kairóban egy olyan, széles körben tetszést aratott beszédet mondott, amelyet az arab világgal való kapcsolat „újraindításának” kiáltottak ki.

George W. Bush elnököt sok arab természetesen átkozta Irak megszállása, és a guantánamói, valamint az abu-graibi börtönök miatt. Sok arab remélte, hogy az első afroamerikai elnök, aki elnökjelöltként ellenezte az iraki háborút, teljesen más lesz, mint elődje volt.

Kairóban Obama ezt mondta: „Azért jöttem, hogy az Egyesült Államok és a világ muzulmánjai közötti új kezdet lehetőségét keressem, amely a kölcsönös érdekeken és kölcsönös tiszteleten alapul, és azon a tényen, hogy sem Amerika, sem az iszlám nem kizárólagos, és nem szükséges egymással versenyezniük.”

De Obama kairói beszédének lényege ez volt: „Ugyanakkor azonban könyörtelenül szembe fogunk szállni azokkal az erőszakos szélsőségesekkel, akik súlyosan veszélyeztetik biztonságunkat. Mivel mi is elutasítjuk azt, amit bármilyen vallású ember elutasít: az ártatlan férfiak, nők és gyermekek megölését. És elnökként első kötelességem az, hogy megvédjem az amerikaiakat.”

Hallgatói legtöbbje az elnöki beszédből csak annyit hallott ki, hogy olajágat nyújtott az iszlám világnak és legtöbbjük nem vette figyelembe a tényt, hogy ugyanebben a beszédben meglehetősen erőteljesen védelmébe vette az al-Káida és szövetségesei ellen folyó amerikai háborút.

Hasonló disszonáns eset történt pár hónappal ez után, amikor az elnök Norvégiában átvette a Nobel-békedíjat. A díj odaítélői (és sokan azok közül, akik 2008-ban rá szavaztak) azt hitték, hogy az iraki háború ellenzése egyben Obama általános háborúellenességét jelenti. Bizonyára az elnök volt az első Nobel-békedíjas, akik arra használta fel oslói köszönőbeszédét, hogy elmagyarázza az igazságos és szükséges háborúkkal kapcsolatos nézeteit.

Oslóban Obama a következőket mondta: „Úgy nézek szembe a világgal, ahogy az van, és nem fogok tétlenül állni, ha amerikaiakat fenyegetnek. Ne álltassuk magunkat: a gonosz igenis jelen van a világban. Erőszakmentes mozgalommal Hitler seregeit sem lehetett volna megállítani. Tárgyalással nem lehet fegyverletételre bírni az al-Káida vezetőit. Az a kijelentés, hogy az erő használata néha szükségszerű, nem felhívás a cinizmusra, hanem a történelem, az emberi tökéletlenség és az értelem korlátainak megértése.”

Amint az kiderült, Obama az elmúlt évtizedek egyik katonailag legagresszívabb amerikai elnöke, aki hét muzulmán államban engedélyezett különböző katonai műveleteket: Afganisztánban, Irakban, Líbiában, Pakisztánban, Szomáliában, Jemenben és most Szíriában.

Szíria bombázása az első alkalom a II. világháborút követően, hogy az Egyesült Államok az alábbiak hiányában bocsátkozik teljes körű háborúba:
- az erő alkalmazására vonatkozó ENSZ-határozat,
- közös NATO-művelet,
- az Arab Liga katonai beavatkozást kérő határozata,
- az USA Kongresszusának külön engedélye egy másik országgal szembeni háborúra,
- a kérdéses ország felkérése közös katonai műveletekre, ahogy azt nemrég Irakban láthattuk, amikor az iraki kormány szinte könyörgött az amerikai katonai beavatkozásért.

Képzeljük el, mi történt volna, ha George W. Bush háborút kezdett volna egy másik közel-keleti országgal szemben ENSZ-határozat, közös NATO-fellépés, az Arab Liga egyetértése vagy különleges kongresszusi engedély nélkül! Minden bizonnyal megsüketültünk volna az amerikai liberálisok és az arab világ tiltakozásának hangerejétől.

Most azonban senki sem tiltakozik. Ez részben annak az ügyes módszernek köszönhető, amelynek segítségével az Obama-kormányzat összehozta azt a készséges szunnita koalíciót – Szaúd-Arábiát, Katart, Jordániát, az Egyesült Arab Emírségeket és Bahreint –, amely segítséget nyújt a légicsapásokhoz.

De részben annak a ténynek is köszönhető, hogy sok kritikusa, és még saját támogatói is, Obamát egyfajta békepártinak tartja.

A tények alapján ő azonban valami teljesen más:
Az afganisztáni amerikai csapatok létszámát háromszorosára – 30 ezerről 90 ezerre – emelte. Ez akkora mértékű csapaterősítés volt, amely döntő szerepet játszott a Talibán lendületének megtörésében, amely Bush második elnökségének utolsó éveiben jelentősen megerősödött.
Bush elnöksége alatt a CIA 48 esetben hajtott végre pakisztáni célpontok ellen dróntámadásokat. Obama elnöksége során eddig 328 esetben, amelyek során – a New America számításai szerint – mintegy két tucat al-Káida parancsnokot öltek meg.
Bush idejében a CIA mindössze egyetlen dróntámadást hajtott végre Jemenben. Obama elnöksége alatt eddig 99 dróntámadást és 15 légicsapást hajtottak végre az országban, amelyek során több mint három tucat helyi tálib parancsnokot öltek meg.
Obama amerikai elnökként abban is az első, hogy ő engedélyezte először egy amerikai állampolgár – az új-mexikói születésű al-Káida parancsnok, Anvár al-Avláki – likvidálását, aki 2011-ben egy jemeni dróntámadásban halt meg.
Ugyanebben az évben Obama kezdeményezésére jött létre az a szövetség, amely elűzte a hatalomból a líbiai diktátort, Moamer Kadhafit.
Obama Szomáliában is hatékony, álcázott háborút vív az al-Káida helyi szervezetével, az
al-Sabábbal, amelynek vezetőjét, Ahmed Godanét a hónap elején légcsapásban ölték meg.

És persze Obama engedélyezte azt a kockázatos Navy SEAL küldetést is, amelynek során 2011-ben, mélyen pakisztáni területen, megölték az al-Káida alapítóját, Oszama bin-Ladent.

A fenti felsorolás nem olyasvalaki tetteiről tanúskodik, aki fél felhasználni Amerika erejét, ahogy azt kritikusai állítják, hanem sokkal inkább egy olyan elnökéről, aki nyugodtan alkalmazza Amerika haderejét még olyan országban is, mint Szíria, ahol úgy indított háborút, hogy arra nem rendelkezett különleges nemzetközi vagy kongresszusi felhatalmazással, amelyet a II. világháborút követően eddig minden elnök előzetesen kikért.

http://edition.cnn.com/2014/09/23/opinion/bergen-obama-wartime-president/index.html?iref=allsearch



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése