A The New York Times
szerkesztősége - Józan reakció az ukrán válságra
Az Ukrajna körüli feszültség valamelyest enyhült, miután Vlagyimir
Putyin, Oroszország elnöke leállíttatta az ukrán határ menti hadmozdulatokat és
egy keddi sajtótájékoztatón kijelentette, hogy nem szükséges azonnal csapatokat
küldeni Kelet-Ukrajnába. A megnyugtató szavak hatására az orosz részvénypiac
visszapattant a hétfői zuhanásból. A piacok jutalmazzák a békés magatartást.
Azonban a válságnak nincs vége: Oroszország továbbra is
ellenőrzi a Krímet, és Putyin előkészítette a félsziget annexióját azzal, hogy
kijelentette, csak a krími polgárokon - akiknek többsége orosz
anyanyelvű -
múlik a jövőjük. Továbbra is kérdés, hogy mit kellene, vagy mit lehet tennie az
Egyesült Államoknak és az Európai Uniónak.
Az ukrán válság sokféle nyugati reakciót váltott ki, többek
között az Oroszországgal szembeni azonnali szankciók dühös követelését és az
Egyesült Államok kárhoztatását amiatt, hogy Obama elnök valahogy „elveszíti” a
Putyinnal való összecsapást, amellyel veszélyezteti Washington hitelességét és
globális vezető szerepét. Azonban a vezető szerep és a hitelesség egy válság
során azt jelenti, hogy higgadtan és józanon reagálunk, nem kardcsörtetéssel,
vagy gazdasági hadviselés indításával - amelyet szövetségeseink
vagy támogatnak, vagy nem - vagy „vörös vonalak” rajzolgatásával, amelyet a másik
fél azután mégis büntetlenül átléphet.
Egy kötekedő örül a pofozkodásnak, és Putyin kedveli az
amerikai összeesküvést okolni mindenért. A keddi sajtótájékoztatóján odáig
jutott, hogy a moszkvai piacok hétfői zuhanásáért is az amerikai politika a
felelős. Azonban kétségtelen, hogy az összetűzés és a rubel értékének hétfői zuhanása
volt Putyin keddi békülékeny szavainak fő oka.
Az orosz gazdaság nincs jó állapotban, és az orosz
üzletemberek nagyon is jól tudják, hogy vállalataik értéke a felesleges válság
miatt csökkent hétfőn 60 milliárd dollárral. Putyint és honfitársait újra és
újra emlékeztetni kell, hogy a Krím otrombán kiagyalt ürügyekkel való
megszerzésének, vagy az új ukrán hatóságok elleni egyéb intézkedéseknek meglesz
a maguk ára.
A háborútól eltekintve, az Egyesült Államok egymaga keveset
tehet Oroszország megbüntetéséért. Nem tartozunk Oroszország fő kereskedelmi
partnerei közé. Európának, amely sokkal többet üzletel Oroszországgal, több
befolyása van, de ugyanakkor függ az orosz gáztól, és ez idáig az európai
vezetők kevés lelkesedést mutattak a gazdasági szankciók irányába.
Az eddig javasolt intézkedések - kizárás a G8-csoportból, válogatott
szankciók és utazási korlátozások - egyedül nem okoznak nagy hátrányt. Azonban az
elszigetelődés következményének az idő előrehaladtával ára lesz. Putyin autokratikus
és expanzionista hajlamának minden újabb megnyilvánulást követően - legyen
az akár Georgia 2008-as megszállása, vagy a Pussy Riot tagjainak 2012-es
bebörtönzése -
a Nyugat egyre óvatosabban üzletel Oroszországgal. Angela Merkel német
kancellár egy Obama elnökkel folytatott tárgyalás során az mondta, nem biztos
benne, hogy Putyin érzékeli a valóságot. Ez a kijelentés Európa legerősebb
gazdaságának vezetőjétől és Oroszország egyik legnagyobb kereskedelmi
partnerétől, nem lehet túl szívmelengető Putyin, és biztosan nem az az orosz
üzletemberek számára.
A Putyinnal folytatott további alkudozások befejezése, amit
a megrögzött hidegháborús veteránok követelnek Obamától, semmi célt sem
szolgálna. Oroszország máris bejelentette, hogy abbahagyja Ukrajna részére a
gáz kedvezményes áron való eladását, és még ennél is nehezebbé teheti csődbe jutott
szomszédjának életét. Azonban a sajtótájékoztatón Putyin azt mondta,
szimpatizált a kijevi tüntetők azon vágyával, hogy elűzzék a korrupt
kormányzatot, és hangsúlyozta, hogy az orosz és ukrán katonák „a barikádok azonos
oldalán fognak állni”.
Ha valóban így gondolta, akkor egyet kell értenie azzal,
hogy a válság optimális lezárása egy kiegyensúlyozott parlament és egy
általánosan elfogadott ukrán elnök megválasztása lehet, amellyel biztosítani lehet
Oroszországot, hogy Ukrajnához fűződő kapcsolatait, beleértve a Krímet is, nem
vágják el.
Az Egyesült Államoknak és európai szövetségeseinek vészhelyzeti
terveket kell készíteniük az orosz agresszió elharapózása vagy a Krím egyoldalú
annexiója esetére. Az európaiaknak túl kell lépniük a szankcióktól való
vonakodásukon és közös frontot kell kialakítaniuk az Egyesült Államokkal.
Azonban ezzel egy időben biztosítani kell Putyint arról, hogy a Nyugat tiszteli
Oroszország Ukrajnához fűződő történelmi kapcsolatait és nem érdeke Kijevet
Moszkva ellen fordítani. Eddig Obama elnök a helyes úton halad.
http://www.nytimes.com/2014/03/05/opinion/a-rational-response-to-ukraines-crisis.html?ref=opinion
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése