Kathleen Parker - Obama szíriai találós kérdése
Az elnök korán kelt, már le is zuhanyozott és éppen borotválkozni
készül. Miközben a párát törölgeti a tükrön, kicsi grimaszokat vág a
tükörképére.
Obama:
- Jó ég, öregnek látszok. Túl sok az ősz hajszál.
Tükör:
- Óh, mosolyogj, Bo! Úgy jobban nézel ki. Mégsem viselhetsz hadat
néhány aggodalmas arckifejezés és ősz hajszál nélkül.
(Obama felkapcsolja megawattos mosolyának kapcsolóját.)
- Még a mosolyom is öregnek tűnik. És különben is, Bo egy kutya. Én
Barack Obama vagyok. Én vagy az Egyesült Államok elnöke, a szabad világ
vezetője…
- Mondogasd csak magadnak, haver, és a végén még talán el is hiszed.
Eddig minden elnöknek sikerült.
- Haver is egy kutya volt. Mi a bajod?
- Semmi, csak nem akarom, hogy elszállj. Nos, akkor mi is lesz, Mr.
Vörös Vonal? Egyedül fogod megcsinálni?
- Mi a fene van? Mi a baja David Cameronnak? Senkire sem számíthatok!
(Obama megvágja az állát.) Először is, John Boehner nem tud semmit – semmit! –
kezdeni azokkal a tökfej Tea Party-sokkal és most még a britek sem jönnek velem
Szíriába. Hol van Tony Blair, amikor szükségem van rá? Tuti, hogy valami
zarándokúton. Lehet, hogy nekem is katolikusnak kellene lennem. Akkor
mondhatnám, hogy bocsika, azt hiszem, tévedtem, de tudjátok, azt tettem, amit a
legjobbnak gondoltam.
- Nem hiszem, hogy Dolan bíboros kiáll melletted azok után, hogy… nos,
hogy félrevezetted azzal az egész vallásszabadság-dologgal. De legalább ott vannak
a franciák!
- Oh, oui. Asszád most
biztos retteg.
- De Blairnek és Bushnak nem voltak meg a tömegpusztító fegyverek. Mi
legalább tudjuk, hogy Asszádnak van vegyi fegyvere és azokat a saját népe ellen
használta. Elakadtál azoknál a képeknél, haver. Ja, bocs. Hallottál Colin
felől?
- Neeeeeem. (Kuncog.)
- Ő talán tudna segíteni.
- Biztos beteg vagyok. Egyszer csak beszélni akarok W-vel, a
szerencsétlen kreténnel. Jól felültették a sárga uránnal. Engem meg a vörös
vonallal. Miért színekről beszélünk mindig? Hülyének érzem magam. Nem vagyok
háborús elnök! Én egy vessünk-véget-a-háborúnak arc vagyok. Én drónharcos
vagyok, nem cirkálórakétás. Csak a betegeket akarom gyógyítani, a szegényeket
gyámolítani és talán itt meg ott visszafordítani a dagályt. Azt hiszem, hányni
fogok. Azok a gyerekek. Úristen!
(Női hang hatol át a fürdő zárt ajtaján.)
Michelle Obama:
- Barack, mit csinálsz odabent? Kihűl a teljes kiőrlésű zabkásád. Kérsz
rá fair-trades, organikus feketemelaszt? Barack? Barack? Na, jó, öt percen
belül jön a műkörmösöm. Itt hagyom neked tálalón. Ne felejtsd el a
SzuperHím-arcszeszt. És a vérpipacsgyökeret, meg a bojtorjángyökeret sem. Jaj,
szia, Dawn! Nem is hallottam, hogy megjöttél. Hát, én a kék lakkra gondoltam.
Őrült dolog, ugye?
Elnök:
- Huhh,huhh,huhh…
Tükör:
- Nézd, Elnök úr, túl kemény vagy magaddal. Olvass a saját szádról:
nincs jó választás. Persze, talán nem
kellett volna felrajzolnod azt a vörös vonalat, de hát ki sejtette, hogy Asszád
elmegy odáig? És különben is, élvezzük ki a pillanat iróniáját, jó? A
republikánus haverjaid megvannak? Tudod, azok, akik korábban elaléltak az
elsöprő erejű támadástól, de most hirtelen nagyobb óvatosságra intenek? Most ők
akarnak ENSZ-határozatot? Hirtelen NEKIK kell tökéletes bizonyíték arra, hogy
Asszád vegyi fegyvert használt. Hol volt ez a kétkedés, amikor megszálltuk
Irakot? Fasza.
- Hát, ha valamit is tanulhattunk abból a kudarcból, az az, hogy
teljesen mindegy, milyen nemes indíttatásból avatkozunk be, nem tudjuk
befolyásolni a következő nap történéseit. És ami a legrosszabb, hogy mindig a
legrosszabb történik meg. Mint ez a
rohadt vörös vonal. Miért nem mondhatom egyszerűen, hogy nézzék, annyit mondtam,
hogy lesznek következmények és Asszád lesz felelősségre vonva? Ez nem jelenti
azt, hogy bombáznom kellene Szíriát és ezzel valószínűleg egy világháborút
kirobbantanom. Oroszország, Irán, a Hezbollah – ők nagyon bírnák ezt. Jobb, ha
én játszottam túl egy blöfföt, mint ha még több vér folyna és valószínűleg egy
újabb, vég nélküli háború törne ki, olyanokkal szemben, akik így is, úgy is utálnak
minket. Nemzetközi támogatás nélkül… Ki tudja, mi lenne a vége?
- De a gyerekek, Elnök úr. Azok a képek. A szenvedés. A százezer
halott. A maga hitelessége.
- Tudom, tudom.
(Obama egy törölközőt nyom az állához és a telefonján hosszan megnyomja
az egyes gombot a gyorshíváshoz.)
- Halló, George? Van egy perced?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése