Pikáns véleménycikk jelent meg a CNN-en, amelyben egy kémkedésért elítélt amerikai, Chrisopher Boyce írja le gondolatait.
A szerkesztő megjegyzése: Christopher Boyce, a „Sólyom és a nepper” című 1985-ben készített film ihletője 25 évet töltött szövetségi börtönben, mivel amerikai hírszerzési titkokat adott át a Szovjetuniónak. A „Sólyom és a nepper : Amerikai fiai”című könyve, amelyet Cait Boyce és Vincent Font közreműködésével írt, augusztus 20-án jelenik meg. Chris Boyce követhető a Twitteren is, a @CodenameFalcon címen.
Összetört szívvel hallottam, hogy Edward Snowden egy év időtartamra szóló ideiglenes menekültstátuszt kapott Oroszországtól, amit nyilván el is fogadott. Annak híján, hogy más kiszivárogtatók okulására meztelenül magánzárkába csukhatták volna – ahogy azt Bradley Manninggel tették – pontosan Oroszország az a hely, ahol az amerikai hírszerzés látni akarja Snowdent.
Hogyan is lehetne jobban hitelteleníteni Snowden saját, folyamatosan növekedő, a polgári szabadságjogokat fenyegető, lehallgató-államunkkal kapcsolatos figyelmeztetéseit annál, hogy szüntelenül rámutatunk arra, hogy Snowden az FSzB [Federalnaja Szluzsba Bezopasznoszti Rosszíjszkoj Federacíj, az Orosz Föderáció Szövetségi Biztonsági Szolgálata]
– a KGB utódja – karjai között talált menedéket?
Persze hova máshova mehetett volna Snowden? Öt hetet töltött a moszkvai Seremetyevó repülőtéren. Maga lehetett a földi pokol. Szövetségeseinkre támaszkodva Amerika sikeresen csapában tartotta. Ezért nem szabad túl komolyan venni a legutóbbi orosz álnokság miatti felháborodását sem a Nemzeti Hírszerzés igazgatójának, James Clappernek, sem a Kongresszusnak. Azzal, hogy Amerikai hagyományos mumusához menekült, Snowden komolyan csökkentette saját hatékonyságát. Könnyű célpontja lett az amerikai kormányzat démonizálási törekvéseinek.
Pontosan kinek a karjaiba is menekült Snowden? Mivel máshova nem mehetett, jelenleg egy olyan kormányzat fizikai ellenőrzése alatt áll, amelynek vezetése Vlagyimir Putyinnal az élen világszerte emberi jogi aggályokat ébresztett eltérő nézetekkel rendelkező újságírók feltételezett megöletése, a Pussy Riothoz hasonló előadóművészek bebörtönzése és legutóbb a homoszexualitás büntethetővé tétele miatt.
Az Obama-kormányzat orrára nyomott Putyin-fityisz nagy dolognak tűnhet Snowden személye és további sorsa tekintetében, de észben kell tartanunk, hogy a mai Oroszország semmivel sem erősebb bástyája a szabad véleménynyilvánításnak, mint Kína.
Évekkel ezelőtt kémkedés miatt 40 év szabadságvesztés büntetésre ítéltek és láncra verve egy szövetségi börtönbe dugtak. Ez több volt, mint amit el tudtam viselni, ezért egy hideg téli éjszakán átmásztam a szögesdróton. Hirtelen Amerika legkeresettebb szökevénye lettem. Az FBI és a U.S. Marshals Service égen-földön keresett. Lőttek rám, üldöztek, folyton a hátam mögé kellett néztem. Én is fontolgattam, hogy menedéket kérek Oroszországtól. Sokat gondolkoztam ezen, mert Havannán keresztül könnyű volt az út Moszkvába. De nem volt gyomrom hozzá. Úgy döntöttem, hogy inkább élem az űzött szökevény életét a saját hazámban, minthogy a KGB bábjaként tengessem életemet. Miután 1977-ben letartóztattak, 25 évet töltöttem börtönben.
Ellenben azzal, amit sokan hisznek, én és a társam nem adtunk át információkat a szovjet követségnek, hogy azokkal a Szovjetuniót segítsük. Amit tettem, azért tettem, mert nyilvánosságra akartam hozni azokat a dolgokat – és ezzel vissza akartam vágni az amerikai titkosszolgálatoknak –, amelyeket láttam, és amelyek felháborítottak. Hiba volt, amelyért súlyos árat fizettem, és amelyet őszintén sajnálok. Gyanítom, hogy Snowden is legalább ennyire sajnálni fogja a tetteit. Ez minden másnál nagyobb tragédia lesz számára.
Nem kétlem, hogy Edward Snowden bárhol máshol szívesebben lenne a világon, mint Putyin Oroszországának karjai között. Természetesen kettő kivétel akad: nem akar halott lenni, és nem akar egy amerikai magánzárkában meztelenül gubbasztani. Szerintem nem túl fényesek a lehetőségei.
És eközben az USA lehallgató-állama tovább gyűjti az amerikai emberek érzékeny személyes adatait.
A FISA-bíróság [a Foreign Intelligence Surveillance Act (Külföldön végzett hírszerzést engedélyező törvény) – FISA – által életre hívott különleges bíróság] titkos gumibélyegzőként továbbra is a saját polgárai lehallgatásában működik közre.
Telefonhívásaink adatainak nagyarányú gyűjtése fokozódik.
A U.S. Post Office [Szövetségi Postaszolgálat] folytatja az összes feladott és kézbesített levél és csomag címeinek lefényképezését.
Az internetszolgáltatókat a lehallgató-állam titkos céljai érdekében továbbra is kényszerítik.
Az NSA [National Security Agency – Nemzetbiztonsági Ügynökség] folytatja e-mailjeink rögzítését.
Az átláthatóságot, az információk nyilvánosságát és a nyílt vitát elnyomják, miközben Amerika a világ első cyber-szuperhatalmává válik. És a két párt politikusai továbbra is félnek ellentmondani a folyamatoknak, nehogy hibáztathatók legyenek egy esetleges cyber-támadás bekövetkeztekor.
Lehallgató-államunk még csak most kezdi megfeszíteni technológiai izmait. A polgári szabadságjogainkon kívül nincs veszítenivalónk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése