2013. augusztus 7., szerda

A középosztály kényszerleszállása

Harold Meyerson - A középosztály kényszerleszállása

Augusztus van, és amerikaiak milliói tuszkolják be magukat a repülőgépek economy-class üléseibe, amikor elindulnak nyári szabadságukra. Akik képesek a viszontagságokból tanulni, elmerenghetnének a következőn: a repülőgépek ülőhelyei a legjobb konkrét kifejeződései annak, ami a gazdasági életben az elmúlt évtizedekben történt.  

A légitársaságok manapság semmi pénzt sem sajnálnak, hogy megnöveljék, feljavítsák és emeljék a first-class és business-class helyek árait. Mivel a helyet és a pénzt a repülőgépek elejére tartogatják, valami mást csökkenteni kell, és – ahogy azt utazók sokasága tanúsíthatja – ez nem más, mint az ülések mérete. A légi utazás élvezete – ami egykor minden utazónak természetes volt – a felsőbb rétegek felé rendeződött át és ma már csak a jómódú keveseknek jár ki.

A New York Times egyik tudósítója szerint a Lufthansa új business-class üléseit 195 cm hosszú és 60 centi széles ággyá lehet alakítani. A munkavégzés, az étkezés, az italfogyasztás és az alvás ezen a tágas széken a Kennedy repülőtérről Frankfurtba és vissza kerek 5000 dollárba kerül.

De nem a Lufthansa az egyetlen. A Delta, a United és az American is bejelentette, hogy fejleszti business-class üléseit távolsági és transzkontinentális járatain. És aztán ott van az Emirates, amely a New York-Dubai útvonalon árul első osztályú – zuhanyzóval felszerelt – kabinokat csinos 19 ezer dollárért.

A gazdasági spektrum másik végén a fapados légitársaságok – amelyek újrateremtették a harmadosztályon való utazás borzongató érzetét – szintén virágoznak. Az új üzleti modell kétségtelenül az, hogy szűkítik az üléseket, mindenért pótdíjat számítanak fel és semmilyen kényelmi szolgáltatást sem kínálnak ingyen. Ez lehet a Spirit Airlines hitvallása is, ami ledöbbent utasainak díjat számol fel a kézipoggyászokért, 3 dollárt a vízért és 10 dollárt a beszállókártya kinyomtatásáért, és repülőin még az üléseket sem lehet hátradönteni. A Los Angeles Times szerint az iparágban a Spirit dolgozik az egyik legnagyobb haszonkulccsal, és az elkövetkező nyolc évben évi 15-20%-os növekedést szeretne elérni. Ugyanakkor tökutolsó az utazók megelégedettségi rangsorában – mi több, a tavalyi Consumer Report [kb. Fogyasztói Tükör] magazin felmérése szerint a magazin által bármilyen iparágban valaha mért legalacsonyabb ilyen mutatóval rendelkezik.

Azonban az emberek a Spirit Airlines-szal repülnek, mivel annak árait engedhetik meg maguknak.

A business osztály felminősítése és az economy lefokozása meglehetősen hűen tükrözi a gazdaságban nagyobb léptékben zajló folyamatot: a középosztály eltűnését. Ahogy azt Emannuel Saez, a University of California-Berkeley [a Kaliforniai Egyetem Berkeley-i campusza] közgazdásza megállapította, 2009 és 2011 között az amerikai családok legtehetősebb 1%-ának 11,2%-kal nőttek, míg a fennmaradó 99%-ának 0,4%-kal csökkentek a bevételei. Az átlagos háztartási jövedelem 2008 óta minden évben csökkent. Ezzel egy időben a nyereségarány a második világháborút követő legmagasabb szintre emelkedett, míg a bérek a legalacsonyabbra csökkentek. Egy ilyen gazdaságban a növekvő piacot a gazdagok és nagyvállalatok jelentik, akiknek egyre több pénzük van a luxusutazásra, valamint a lesüllyedő többség, akiknek utazási lehetőségei egyre inkább a Spirit-féle diszkont légitársaságokra és a hasonló társaságok egyre drámaiabb mértékben szűkülő üléssoraira korlátozódnak.

A héten az utolsó olyan légitársaság is, amely a középosztály utazási élményét nyújtotta, megadta magát az amerikai fogyasztók növekvő gazdasági polarizációjának. A JetBlue, amelynek sose voltak első osztályú vagy business ülőhelyei, és az economy osztályon is nagyobb lábteret hagyott, mint más légitársaságok, bejelentette, hogy olyan új első osztályú részeket alakít ki távolsági járatain, amelyekben az üléseket teljesen ággyá lehet alakítani.

A JetBlue kabinelrendezésének megváltoztatása szokatlanul nyíltan mutatja meg, hogy mit jelent ez a változás nagyobb léptékben a gazdaságban. A kényelmesebb ülések biztosítását korábban közvetlenül az tette lehetővé, hogy nem volt első osztályú rész a gépen. A repülőgépek – egy stagnáló gazdasághoz hasonlóan – végesek, és ha egy osztály több helyet vagy forrást igényel, akkor a többi osztály kevesebbet fog kapni.

Az USA gazdasága az elmúlt négy évtizedben sosem stagnált, azonban javainak olyan jelentős része jutott a leggazdagabbaknak, hogy a legtöbb amerikai azt tapasztalta, hogy egy olyan zéróösszegű játszmában vesz részt, amelyben folyamatosan veszít. Mivel az adótörvények a gazdagoknak kedveztek, mivel az alkalmazottak elvesztették béralku-képességüket, mivel a globalizáció dolgozók millióinak keresetét csökkentette, a gazdagok mások rovására gazdagodtak tovább. Ezt a valóságot tükrözi napjaink légiközlekedése: a kényelmes, átlagos ülőhely, amely régen a norma volt, hasonlóan a sorvadó középosztályhoz, kihal.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése